beleptet(); ?>
Vasbetonépítés 2004/2

TÖRÉSMECHANIKAI VIZSGÁLATOK
A HANGEMISSZIÓ-ANALÍZIS SEGÍTSÉGÉVEL
 

 

 

 

Forgó Lea Zamfira

 

 

Az e folyóirat hasábjain megjelent hangemisszió-analízis elméleti alapjait leíró cikket kiegészítve gyakorlati példaként egy beton nyomókísérletet mutatunk be és értékelünk ki. A féloldalon terhelt próbatest kísérleti elrendezése és a gondosan megválasztott geometria ismert és tiszta törési módok létrehozását tette lehetővé, így ellenőrizhetővé vált a nyomatéki tenzor-inverzió módszere. Míg a hangemissziós források lokalizálása jó eredményt mutatott, a tenzor inverziója és a grafikai megjelenítés terén nehézségekkel kellett szembenéznünk.

Kulcsszavak: hangemisszió, lokalizálás, törésmechanika, nyomatéki tenzor-invertálás

1. BEVEZETÉS

A Stuttgarti Egyetem nagy hagyományokkal rendelkezik az anyagvizsgálatok terén. Az FMPA (Forschungs- und Materialprüfanstalt) elődje a Stuttgarti Politechnikum 1884-es alapítású Anyagvizsgálati Intézete volt, amelyben a gépészet terén használt anyagok vizsgálata mellett Otto Graf vezetése alatt az építőanyagoknak is mind nagyobb figyelmet szenteltek.


1. ábra: Kísérleti elrendezés

 

Az elmúlt bő tíz év alatt a roncsolásmentes vizsgálatok terén végzett kutatások fő irányvonalait, így a hangemisszió-analízissel kapcsolatos tevékenységeket Grosse (2001) foglalta csokorba. Magyar nyelven összefoglaló jellegű írás Pellionisz Péter (1993) tollából jelent meg a módszerről.

Ösztöndíjasként a Stuttgarti Egyetem Építőanyagok Tanszékén betekintést nyertem a fent említett módszerbe és betonon alkalmazva vizsgálhattam azt (Forgó, 2003).

Az e folyóirat hasábjain megjelent elméleti alapokat vázoló cikkem folytatásaként (Forgó, 2004) most egy nyomókísérlet bemutatása és kiértékelése kívánja szemléltetni a gyakorlati oldalt.

2. KÍSÉRLETI ELRENDEZÉS

Tiszta húzási törés előidézése egyszerűen megoldható, míg a tiszta nyírási törésé problematikus. Az utóbbi előállítására Reinhardt et. al. (1997), illetve Reinhardt és Xu (1998) számos kísérletet végzett különböző anyagokon, változtatva a geometriát és a terhelést. Az általunk alkalmazott féloldalon terhelt beton próbatest nyomókísérletének elrendezése az 1. ábrán látható.

A vizsgálatok az EN 206-1 szerinti C40/50 szilárdsági jelű beton próbatesten zajlottak (lásd 1. táblázat). A jó kezel hetőséget megfelelő felületnagyság az érzékelők elhelyezéséhez, mozgathatóság, stb. biztosítandó, Reinhardt és Xu (1998) minimálisan 100 mm élhosszt javasol. Balázs (1994)

szerint a magasságot az alapél háromszorosára felvéve a súrlódási hatás rendszerint már nem tapasztalható, azaz a próbatestvégeken nem jelentkezik térbeli feszültségi állapot, és a középső szakaszon pedig jól kialakulhat az egytengelyű feszültségi állapot. Próbatestünk arányait Csorba és Huszár (1988) kísérleteihez hasonlóan a fenti szempontok figyelembevételével alakítottuk ki.

A 300•300•100 mm3 méretűre készített betontömb nyomott felületeit Reinhardt és Xu tapasztalatai alapján (1998), tiszta töréstípusokat előidézendő közvetlenül a peremtől kezdődően 100•150 mm² nagyságúra választottuk. A próbatest és a fém nyomófelület között a súrlódási hatás csökkentésére, illetve a nyomógéppel való érintkezés során esetlegesen fellépő helyi feszültségcsúcsokhoz kapcsolódó zavaró akusztikus jelek kiküszöbölésére (Csorba és Huszár, 1988) teflonréteget alkalmaztunk (Balázs, 1994).


1. táblázat: Az előállított beton jellemzői
 

A hidraulikus nyomógépek bizonytalan mértékű alapzaja az adatminőséget (jel / zaj arányt) jelentősen befolyásolja. E szempontból a nyomókísérlet elvégzéséhez a betonlabor UBP (max. terhelés: 3000 kN, Tonindustrie Prüftechnik, Berlin) típusú berendezését találtuk alkalmasnak.

A jeleket egy kétszeres, négycsatornás Elsys Trans PC mérőkártyán alapuló tranziensfelvevővel rögzítettük. A mérőkártya amplitúdó-felbontása 12 Bit, letapogatási rátája a mérési csatornákon 5 MHz, a trigger-csatornákon (Forgó, 2004) 10 MHz volt. A jelek befogását egy külső, 800 1 TRF (W+W Instruments AG, Basel) ún. slewrate-trigger biztosította.

A tranziensfelvevő holtideje az adateltárolás alatt 0,5 s volt, ami azt jelenti, hogy másodpercenként két jelet regisztrált közvetlenül a számítógép merevlemezére.

Ragasztópisztollyal nyolc UEAE (Geotron) típusú szélessávú piezoelektromos rezgésérzékelőt rögzítettünk a betontestre a hangemisszió-analízishez, és további két, az előzőekkel azonos szenzort használtunk a triggereléshez. A jeleket Tektronix TM504 típusú jelerősítőn átvezetve 5000-szeresen erősítettük fel.

A hangemisszió-analízis kísérlettel párhuzamosan ultrahang-fázisspektroszkópiás sebességmérést is végeztünk (Grosse et al., 2002), ezért a terhelést meghatározott teherállásoknál időről időre (az ultrahang-fázisspektroszkópiás mérés erejéig) megállítottuk.

3. EREDMÉNYEK

3.1 Ultrahang-terjedési vizsgálat

A hangemisszió-analízis kiértékeléséhez ismernünk kell az ultrahanghullám terjedési sebességét a betontestben. Ezt előzetesen az 1-2% pontatlanságú ultrahang-impulzus technikával mértük, és 9 eredményt átlagolva hozzávetőlegesen 4500 m/s értéket kaptunk. A betontest anizotrópiája elhanyagolhatónak bizonyult.

3.2 Statisztika: teher-/idő-/eltolódás- viszonyok

A kísérlet alatt számítógépen rögzítettük a teher, az idő és négy külső elmozdulásmérő értékeit. Az elmozdulásmérők esetében képeztük a testen szemben lévő mérőpárok adatainak átlagértékeit, és azokat ábrázoltuk. A 2. ábrán jól láthatók a terhelés konstans szakaszai és ennek megfelelően a hisztogramon a csekély hangemisszió-képződés az ultrahang- fázisspektroszkópiás mérések alatt. A teher / eltolódás diagram a szabad és a terhelt mezőn is összenyomódást mutat ez a szabad részen az elmozdulásmérőpár nyomott zónához való közelségének, és így a nyomóhatás érvényesülésének tudható be. A teher / eltolódás és a teher / idő diagramot összevetve kitűnik, hogy a nyomott zónában az összenyomódás jelentősebb, továbbá a tehermentesítés után 0,13 mm maradó alakváltozás képződött, míg a szabad zónában csak rugalmas alakváltozás tapasztalható. Az első két diagramról leolvasható, hogy a kritikus terhelés környékén (~ 700 kN) a harántirányú elnyíródás bekövetkeztekor a test tehermentesült.


2. ábra: Gépadatok és statisztika. Teher / eltolódás-,
teher / idõ- és eltolódás / idõ viszonyok diagramként
és hangemisszió-képzõdés / idõ viszony hisztogramként;
„a" görbe: elmozdulás a nyomott zónában,
„b" görbe: elmozdulás a szabad részen

3.3 Lokalizálás

A lokalizálás során (Forgó, 2004) a betonon történő hangemissziós mérések elemzésére kifejlesztett WinPecker© számítógépes programot (Grosse, 2000), és annak önállóan is működő alprogramját, a HypoAE-t (Onescu, Grosse, 1996) használtunk.

A WinPecker© 1.2 verziójának menüsorai a 3. ábrán láthatók. Bemenő adatokként (jobb lent) szükség van a betontest tolómérővel mért, mm pontosságú geometriai adataira, a 3.1 fejezetben említett ultrahanghullám terjedési sebességére és a szenzorok pozíciójára jobbkezes koordinátarendszerben. A programbeállításoknál (bal lent) a max. Trend egy függvényt takar (Hinkley-kritérium ld. Grosse, 2000), ami helyesen megadva a jelek kumulatív energiájának ismeretében a vizsgált primer hullámok megjelenésének idejét jelöli ki (függőleges vonalak a 4. ábrán). Megválasztható továbbá az iterációk maximális és a figyelembe vett adatsávok minimális száma. (Az adatsávok száma megegyezik a mérési szenzorok számával, jelezve, hány csatornán folyt a regisztráció.) Mivel az ultrahangszignálok gyakran gyengék, a mély frekvenciájú alapzajok kiküszöbölésére beépítettek a programba egy IIR digitális szűrőt is. A többi beállítási lehetőség ezzel kapcsolatos, és most nem kerül részletezésre. A főmenüben (balra fent) megadható, hogy az adatok automatikus, félautomatikus vagy kézi kiértékelését választjuk. Az automatikus beállítás csak kiemelkedően jó jel / zaj arány esetén működhet helyesen. A félautomatikus (semi automatic) beállítás a fent említett belépési időkre tett ajánlásokkal könnyíti az egyébként hosszadalmas adatfeldolgozást. A kézi beállítás leginkább a megfelelő beállítások megtalálására, és egyes szignálok alkalmankénti vizsgálatára használható. A Start gomb megnyomásával az adat-ablak (jobbra fent) jelenik meg a kísérlet során rögzített hangemissziós események sorszámaival és a Pick programindító gombbal. Ezt megnyomva jutunk a 4. ábrán látható ablakba. Látható, hogy esetünkben egy hangemissziós esemény sorszámához nyolc hullámsor tartozik, megfelelően annak, hogy a hangemissziós eseményt egyidőben 8 szenzor érzékelte a betontest különböző pontjain. Kísérletünk során 932-szer 8 ilyen hullámsort tároltunk el.


3. ábra: Balra fenn: a WinPecker© program fõmenüje,
balra lent: a programbeállítások menüje,
jobbra lent: a kísérlet bemenõ adatainak menüje,
jobbra fenn: a kísérlet során rögzített hangemissziós
események sorszámai és a Pick programindító gomb

 

Számos eredményt töröltünk az adatbázisból. Kivettük azokat az adatokat, amiket az ultrahang-fázisspektroszkópia mérés kapcsán ki- és bekapcsolással magunk generáltunk, amelyek nagymértékben zavartak voltak és ettől értelmezhetetlenné váltak, illetve néhányat, amelyek hibásak voltak és a program leállását okozták. A regisztrált 932 hangemissziós jelből így végül 710-et lokalizáltunk.

A program félautomatikus beállítását használva a hangemisszió kezdetének meghatározására tett felajánlásokat manuálisan módosítottuk.

Tekintve, hogy a hangemissziós események helyének meghatározására 10 mm az elfogadható pontatlanság, a lokalizálás után töröltük a durvább hibát tartalmazó hangemissziós eseményeket. Mivel az iterációk számát a WinPecker© 1.2 helytelenül jelezte ki, és érvénytelen iterációkat érvényesnek, esetenként elfogadható pontosságú szignálnak jelzett, segítségül hívtuk a Hypo_2-1 önálló verzióját. Az iterálások elvégzése után újfent törlésre kerültek azok a hangemissziós események, amelyek pontatlansága meghaladta az elfogadható mértéket. Végül a regisztrált események mintegy felét, 474-et nyilvánítottunk érvényesnek (2. táblázat). Ez eredményesnek tekinthető, hiszen egy hangemisszió-analízis kísérlet kiértékelése már 30% érvényes találattal elfogadható.


4. ábra: A nyolc szenzor által rögzített szignálok.
A primer-hullámok belépésének meghatározása (nyilak)
a WinPecker© programmal. Jobb fent segédablak a
kurzor környezetének felnagyított képével.

 

Fontos és megjegyzendő, hogy a lokalizálás során a betonnak szemben az ultrahang-impulzus technikával mért 4500 m/s-val szemben az ultrahang-fázisspektroszkópiás méréskor kapott 4100 m/s ultrahang-terjedési értékét használtuk. Így kissé pontatlanabb eredményt kaptunk a megengedhető határon belül maradva , viszont jelentősen megnövekedett az érvényes hangemissziós találatok száma.

Az eredményt grafikusan a MatLab 6.5 számítógépes programmal ábrázoltuk és az Adobe PhotoShop 4.0 programmal tettük szemléletesebbé.

A 5. ábra képeit összehasonlítva látható, hogy a hangemissziós jelek egybeesnek a beton próbatest makrorepedéseivel. A próbatesten négy törési zóna figyelhető meg. A fenti középrészen a 400 kN elérése előtti terhelési fázisból származó, a szabad zónában lent középtájon időben szórtan jelentkező, míg a terhelt zóna alatt a 600 kN-t meghaladó terhelési periódusból származó hangemissziós jelek figyelhetők meg.

3.4 Törésmechanikai vizsgálatok: relatív nyomatéki tenzor inverzió és a nyomatéki mező grafikus ábrázolása

A négy törési zónában kiválasztottunk egy-egy kb. 10 mm oldalélű kockát, a bennük lévő 4-8 hangemissziós eseményt pedig csoportba foglaltuk. Feltételeztük, hogy a Green-féle függvények kiküszöbölésére ily módon képzett, egymáshoz geometriailag közel fekvő hangemissziós események csoportja az egész törésről jellemző képet adó, kiragadott minta (Forgó, 2004).

Egy hullámsornak csak az első néhány félhulláma ad információkat a törésről, a következő hullámok a geometriától és a vizsgált anyagtól függenek. A belépő hangemissziós események primer hullámainak fázisát az első jelentős amplitúdó értékével polaritás és nagyság jellemezzük. Az alkalmazott Dahm-féle relatív nyomatéki tenzor-inverzió (Dahm, 1993) bemenő adatának meghatározása sokszor nem egyértelmű (6. ábra), ezért nagy gyakorlatot kíván.

A képi megjelenítést a Radiation Pattern Bitmap Generator segítségével állítottuk elő. A szemléletesebbé tétel érdekében a kapott fájlokat az Adobe PhotoShop 4.0-val módosítottuk.


2. táblázat: A regisztrált, lokalizált és érvényes
hangemissziós események száma a terhelés és az
idõtartam tükrében


5. ábra
: A lokalizált hangemissziós találatok (balra)
és a makrorepedések (jobbra) elhelyezkedése a
próbatestben megfelel egymásnak. A test tetején
elhelyezkedõ törés a kísérlet kezdeti szakaszán,
a test bal oldalán látható törés és a lenti törés
folyamatosan, a nyomott zónában lévõ haránt
irányú törés a kísérlet zárószakaszában keletkezett.


6. ábra: Az elsõ jelentõs amplitúdó leolvasása a
ShowPick 7.7.a program segítségével. Fent: egész jel,
lent: részletablak a hullám érkezésével (Grosse, 1996,
65. ábra nyomán)


7. ábra: 1. csoport. Fent balra: a csoport elhelyezkedése,
fent jobbra: a hangemissziós események helyzete a
csoportban, középen: P-T-ábrák, lent: nyomatéki
tenzor-komponensek


8. ábra: 2. csoport. Fent balra: a csoport elhelyezkedése,
fent jobbra: a hangemissziós események helyzete a
csoportban, középen: P-T-ábrák,
lent: nyomatéki tenzor-komponensek

 

E cikk keretein belül a négy csoport közül kettő kerül részletesebb elemzésre. Elsőként a 7. ábra szerinti, a próbatest szabadon maradó részén, a terheléstől legtávolabb eső oldal közepén elhelyezkedő töréshez tartozó csoportot vizsgáljuk (7. ábra fent).

A hangemissziós események időben szórtan keletkeztek. Húzási törés esetében a húzási irányhoz tartozó sajátérték nagyobb a másik kettőnél (Forgó, 2004). Ennek megfelelően itt, azoknál a hangemissziós eseményeknél, amelyek nagy izotróp résszel rendelkeznek (7. ábra: 136, 235, 264, 442 és 573), az Mxx nyomatéki tenzor-komponensek nagyságrenddel nagyobbak az Myy és Mzz tagoknál (7. ábra lent). Rendszerint jellemző a nagy CLVD-rész is, ahol az x-x irányú izotróp és deviatórikus összetevők is jelentős szerepet játszanak.
Ezen hangemissziós események relatív szeizmikus nyomatéka ami a mechanikai erőhatás mértékét fejezi ki viszonylag nagy.
Ha a deviatórikus vízszintes Mxy komponensek pozitívak, akkor a deviatórikus függőleges Mzx és Mzy komponensek negatívak, és ez fordítva is igaz. Azaz, a repedésterjedéssel párhuzamosan működő MII-összetevők és a repedésterjedésre merőlegesen működő MIII-összetevők egymással ellentétesek. Látható, hogy az Mzy komponensek mintegy egy nagyságrenddel kisebbek a másik két deviatórikus komponensnél.

A P-T-főtengelyek fekvéséből leolvasható, hogy a nyomatéki mezők a térben minden esetben hasonlóan állnak. A különbség itt a polaritásban rejlik. Ebből a szempontból a 193 és 304 számú hangemissziós események ellentétesek a 136, 235, 264, 314, 442 és 573 számúakkal (7. ábra). A fenti eredmények nagyrészt egybecsengenek a vártakkal, hisz a húzás a z-tengellyel párhuzamos.

Ennek megfelelően a főnyomatékoknak a z-z irányban kellene lenniük. Ha tekintetbe vesszük a törés finom oldalirányú kitérését, a húzási főtengely megfelel ennek a kis törésszögnek. Mivel a kép közepén látható P-T-ábra megjelenítési módja nem minden fontos információt tartalmaz, és elsősorban a nyírási összetevők ábrázolására szolgál, megállapításaink fenntartásokkal kezelendők. Mint azt fent leírtuk, a nyomatéki tenzor mást mutat. A számítások szerint az x-x irány a legjelentősebb, ami a várt eredményektől eltér.

A próbatest felső részén, a terhelt zóna mellett lévő csoportot a 8. ábra mutatja be. Mindegyik hangemissziós esemény a kísérlet első szakaszából, 400 kN alatti terhelési szintből származik. Nyírási törésnek megfelelően a DC-rész játssza a meghatározó szerepet, ISO-rész alig jelenik meg. A nagy hibafaktor miatti bizonytalanság mellett a CLVD-rész nagyságát nehéz megbecsülni. A relatív szeizmikus feszültség minden esetben csekély. A vízszintes Mxx és Myy értékek pozítívok, míg a többi negatív. A nyomatéki tenzor-komponensek nagyságrendileg azonosak. A feszültségmezők fekvése hasonló. A T-főtengely minden esetben hasonlóan áll. A P-főtengely is, csak az változik, épp melyik peremen látható.

A P-T-ábra a nagy hibaszázalék ellenére is megbízhatóbb, mint előzőleg. Mint ahogy az az 5. ábrán bemutatásra került, a törés a terhelt zóna mellett van. Ennek megfelelően elképzelhető, hogy a a kiválasztott hangemissziós események nyomatéki mezőinek esetében a húzási irány majdnem függőlegesen és a nyomási irány majdnem vízszintesen helyezkedik el.


9. ábra: Ugyanazon próbatest szemben fekvõ oldalai.
A terhelt zóna (nyilak) alatti töréskép alapján nem
dönthetõ el, hogy törési réteglap mentén való haránt
irányú elcsúszás, vagy betonmorzsolódás következett be.

 

A nyomatéki tenzor invertálása és a P-T-ábrák előállítása (az eredmény grafikus ábrázolása) után megállapítottuk, hogy a fenti középrészen tiszta nyírási törés figyelhető meg, a szabad zónában pedig húzási igénybevételből származó I. törési mód. Az alsó középrészen feltételezhetően a terhelőlap éle és a légpórusok okozta zavarokból adódó peremrepedés figyelhető meg, tehát itt nem sikerült a tiszta nyírási törést létrehozni. A terhelt zóna alatti törés esetében haránt irányú eltolódás figyelhető meg. Mivel ebből a törésképből (9. ábra) nem következtethetünk a tönkremeneteli módra, több kísérlet elvégzése lenne szükséges annak statisztikai alapon történő megállapítására, hogy harántirányban folytatódó csúszótörés alakult-e ki, vagy a nyomóterhelésre való tönkremenetelt mutató ívben visszahajló törés következett-e be.

Megállapítható, hogy az izotróp összetevők és a relatív szeizmikus feszültség között összefüggés áll fenn, hisz amikor az ISO-rész relatív nagy szerepet játszik, a relatív szeizmikus feszültség is megnő. A CLVD-rész befolyása ebből a szempontból a nagy hibafaktor miatt nehezen megítélhető.

4. KÖVETKEZTETÉSEK

A kísérleti elrendezés és a próbatest geometriája (Reinhardt, Xu, 1998) alkalmasnak mutatkozik ismert és tiszta törési módok létrehozására, így a nyomatéki tenzor-inverzió módszerének ellenőrzésére.

Mivel a több százas nagyságrendű adatmennyiség kiértékelése időigényes feladat, és a jelrögzítő készülékek fejlődésével mára a hangemisszió folyamatos regisztrálása így az adathalmaz további növekedése is kilátásba került. Az automatikus lokalizálás problémájának megoldása is egyre időszerűbbé válik.

A relatív nyomatéki tenzor-inverzió bemeneti adatai közül az amplitúdó értékének leolvasási módja vitatott, amit átfogó és módszeres teszteléssel lehetne egyértelműbbé tenni. A nyomatéki tenzor paramétereit grafikusan megjelenítő P-T-ábra ábrázolási módja sem megfelelő még. Koordinátarendszere eltér a kísérletben alkalmazottól, és ez nehézkesebbé teszi a kiértékelést. Jóllehet, az eredmények mennyiségileg jók, a nyomatéki irányok nem egyeznek.

A fent említett problémák kiküszöbölése mellett meg kellene vizsgálni, hogy vajon a nagy hibafaktor ezekből az esetleges hibákból ered-e.

A hangemisszió-analízishez kapcsolódó adatfeldolgozás napjainkban még nehézkes és hosszadalmas, de a módszer technikai hátterének fejlődése bíztató. Gondoljunk itt az anyagvizsgálati, diagnosztikai, gyártásellenőrzési vagy az üzemelési felügyelet területén történő alkalmazás eddig elért sikereire (Forgó, 2004).

Noha a hangemisszió-analízis módszere hazánkban kevéssé ismert és elterjedt, az elmúlt évtizedekben több helyen is kezdeményeztek hasonló vizsgálatokat, így az említetteken túl pl. a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem különböző tanszékein.

5. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Köszönetemet fejezem ki Florian Fincknek a szakmai irányításért. A Stuttgarti Egyetem Építőanyagok Tanszékén való tanulmányaimat a Sokrates/Erasmus program és a Tempus Közalapítvány tették lehetővé.

HIVATKOZÁSOK

Balázs Gy. (1994) „Építőanyagok és kémia" Műegyetemi Kiadó, Budapest, 656 p.

Csorba L., Huszár I. (1988) „A kőzetek akusztikus emissziós vizsgálata" Bányászat 121. évf. 7. szám, pp. 448-452.

Dahm, T. (1993) "Relativmethoden zur Bestimmung der Abstrahlcharakteristik von seismischen Quellen" disszertáció, Universität Karlsruhe

Forgó L.Z. (2004) „A hangemisszió-analízis elméleti alapjai" Vasbetonépítés, 6. évf., 1. szám, pp. 21-24.

Forgó L.Z. (2003) "Bruchmechanische Untersuchungen mit Hilfe der Schallemissionsanalyse am einseitig belasteten Auflager" diplomamunka, Institut für Werkstoffe im Bauwesen der Universität Stuttgart, 76 p.

Grosse, C.U. (2001) "Overview of the IWB activities on the field of non-destructive testing", Otto-Graf Journal, Vol.12, pp. 21-31.

Grosse, C.U. (1996) "Quantitative zerstörungsfreie Prüfung von Baustoffen mittels Schallemissionsanalyse und Ultraschall", disszertáció, Universität Stuttgart

Grosse, C.U. (2000) "WinPecker Programm zur vollautomatischen dreidimensionalen Lokalisierung von Schallemissionsquellen" 12. Kolloquium Schallemission, DGZfP Berichtsband 72, Jena, pp. 191-204.

Grosse, C.U., Beutel, R., Finck, F., Jarczynski, M., Ruck, H.-J. (2002) "Fortschritte bei der Anwendung zerstörungsfreier Prüfmethoden im Bauwesen", Beiträge aus der Befestigungstechnik und dem Stahlbetonbau, Ibidem, Stuttgart, pp. 69-81.

Onescu, L., Grosse, C.U. (1996) "HypoAE A program for the localization of hypocenters of acoustic emissions" Software für PC und Workstation, Rev. 2.0, 15 p.

Pellionisz P. (1993) Anyag- és állapotvizsgálat akusztikus emisszióval, Műszerügyi és méréstechnikai közlemények, 29. évf. 52. szám, pp. 59-71

Reinhardt, H.-W., Oñbolt, J., Xu, S., Dinku, A. (1997) "Shear of Structural Concrete Members and Pure Mode II Testing" Advanced Cement Based Materials, Vol. 5, pp. 75-85.

Reinhardt, H.-W., Xu, S. (1998) "Experimental Determination of KIIc of normal strength concrete" Materials and Structures, Vol. 31, pp. 296-302.

Forgó Lea Zamfira (1978) okl. építőmérnök (BME Építőmérnöki Kar, 2003), doktorandusz a BME Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszékén (2003), BME Műemlékvédelmi szakmérnök hallgató (2003). Fő érdeklődési területei: műemléki kőzetek vizsgálata, kőkonzerválás, roncsolásmentes vizsgálati módszerek alkalmazása. Az SZTE és az ICOMOS MNB tagja.

FRACTURE MECHANICAL TESTING BY MEANS OF THE ACOUSTIC EMISSION ANALYSIS

Lea Zamfira Forgó

Ensuing a theoretical elementary review, appeared in the previous issue of the Concrete Structures, it would be shown a practical example of a pressure test. By the experimental set-up and the geometry of the one-sided loaded specimen, give be rise to known and clear fracture arts. The relative moment tensor inversion could be tested. While the localisation of the acoustic sources had a good result, it presented difficulty by the inversion of the moment tensor and the graphical presentation.

 

Előző cikk Lap tetejére Következő cikk